|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.30. 21:37 - |
A völgy déli része, teljesen a határon van, látni is az erdőt. Az Őrszemek megbeszélése általában itt folyik. A legtöbb ragadozó is innen támad. Veszélyes, de romantikus, vidám kis hely. |
[18-1]
-Nem illik tiszteletlenül beszélni egy őrszem kapitánnyal-mondja Sanor, de a szemei vidáman csillognak.-Mit szeretnél itt egyedül, két unalmas bikával? Csak nem te is beállsz hozzánk őrszemnek?-viccelődött.
|
- Akkor szólnom kell valakinek, hogy nem engedelmeskedsz. - Dreach szája szegletében apró mosoly látható. - Mit szeretnél itt csinálni? Biztos a barátaid várnak rád.
|
Achela elszmorodik. Nincs kedve elmenni, hisz még csak most jött! És épp akkor külik el amikor jött egy másik szarvas is. A kis borjú duzzogó képet vágva mondja ezt Dreach szemébe.
- És ha én nem akarok elmenni?- kérdezte tőle élesen, majd mérgesen kezdett el nézni rá, de látszott, hogy a szája fölfelé görbül egy nagy-nagy msosolyra.
|
Sanor nézi a kisborjút, és halkat sóhajt.-Sok a figyelnivaló mostanában-jegyzi meg Dreach-nak.-A bikák nyugtalanok, közeleg az Anlach...-elhallgat, és a gondolataiba merül. Még nem döntötte el, egyáltalán ki akar-e valakit hívni Anlachkkor. Persze, Rylia tetszik neki, mint mindenkinek, de Sanor valaki olyat szeretne, aki viszontszeretné. Ha talán kapitány lenne...! Sanor újra sóhajt egy egész halkat.~Az álmodozás zöldfülűeknek való~gondolja magában.
|
Elkomorodik. - Én hiszek a mesékben. - dörmögi mire Sanor lép melléjük. Aprót biccent köszöntésképp. - Most pedig kis borjú itt az ideje, hogy szaladj vissza a csordához. Tartózkodj az erdőtől és egyedül ne gyere ide, a rétre.
|
- Jóhogy nem hallottál ilyenről hisz ezek csak mesék. Meséket meg a felnőttek nem szoktak elhinni...- mondta a kicsi félrebillentett fejjel. Aztán jött még egy szarvas.- Szia!- köszönt vissza kedvesen Achela.
|
Egy fiatal Őrszem bukkan fel a mező szélén, és kecses léptekkel a bika és a borjú felé lépdel. Amikor odaér, tisztelettel biccent Dreachnak.-Dreach kapitány-aztán rámosolyog Achelára.-Szia! Klandozunk, kalandozunk?-rásandít Dreachra.-Mi az, kapitány, felcsaptál dadának?-kuncog, de a szeme azért komoly marad. Ő is tudja, hogy egy kisborjúnak nagyon veszélyes az erdő, és egyáltalán, ha egyedül van.
|
Az első kérdésre bólint. - Nagy hősök akik pumákkal harcoltak? Én ilyenről még nem is hallottam.
|
- Te itt járőrözöl?- kerekedtek ki a szemei jó nagyra. - Szoktál harcolni pumákkal?- kérdezte izgatottan Achela. - Anyu sokat mesélt a nagy hősökről akik megvívtak velük.- mondta a kicsi és várta a választ.
|
- Dreach kapitány, a szolgálatára. - mosolyog a borjúra.
|
A borjú már szaladt is vissza, de ekkor a felnőtt kérdezett tőle így megfordult és mosolyogva válaszol.
- Achela vagyok. A nagymamámról neveztek el. És téged, hogy hívnak,- kíváncsiskodott.
|
Dreach bólint. - Akkor szaladj vissza hozzá. És vigyázz az erdővel. - ha Achela már indul, Dreach hirtelen meg egyet kérdez. - Hogy hívnak?
|
A kicsi egyre kíváncsibb lett, de inkább nem kérdezett többett, mert tudta, hogy csak a baj lenne vele. A kérdésre a csordára nézett majd vissza a hatalmas szarvasra.
- Anyukámat megölték... Most az egyik tehén vigyáz rám.- válaszol kissé szomorúan, de fejét magasra emelve.
|
- Olyan dolgok amikkel jobb, ha nem találkozol. Sőt. Az lenne a legjobb, ha soha nem találkoznál velük. És azért ne, mert meg van tiltva és mert ez parancs. - szögezte le. - Hol van az anyád?
|
Achela fölnézett a felé tornyosuló szarvasra. Fejét egy kissé oldalra billentette majd megszólalt.
- Miért ne? Mi van odabent?- kérdezte érdeklődő, kíváncsi szemmel. Mindig is érdekelte, hogy mi lehet a a csordán kívül. Talán most meg tudhatja hisz egy nála idősebbel beszél, aki valószínüleg már volt ott ahol a kis tehénborjú nem.
|
Dreach az erdő legszélén, elbújva járőrözött. Éles füle neszezést hallott. A rét felé fordult, egy tehénborjú nézett az erdő felé. Dreach hangtalanul kilépett a fák mögül és hirtelen Achela mellett termett. - Jobb, ha oda nem mész be. - mondta föléje magasodva.
|
Egy kis tehénborjú szaladgált vígan a virágok közt. Achela, anyja elvesztése után egy csordához szegődött, de még nem igazán ismeri a szabályokat ezért képes elcsatangolni mindenfelé. Egy pillangót kergetve nem nézett az orra elé ezért jó nagyot esett. Egy kődarabban bukott fel. A vidám borjú tudta, hogy nem szabad tovább mennie hisz akkor már nem lenne a csorda területén és mindenféle állatok támadnák meg. De ezért mégis csak a sűrű erdőt nézte. Azon gondolkozott, hogy miket találna ott, ha bemenne.
|
A völgy déli része, teljesen a határon van, látni is az erdőt. Az Őrszemek megbeszélése általában itt folyik. A legtöbb ragadozó is innen támad. Veszélyes, de romantikus, vidám kis hely. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
