|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.30. 21:39 - |
A völgy teljesen legalján van. A folyó lassú, tiszta és finom vízű. Mellette szoktak a fiatal katonák kiképzései lenni. Nyugodt és kellemes hely. |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Kronag!! -
A csorda friss tagjai közé tartozó Chalan tűnik fel a távolban, a folyó mentén. Engedelmes, de heves vérmérsékletű bika. Állóképessége bámulatos, kilómétereket üldözik, meg se kottyan, hiába ütlegelik órákon át, talpon marad. Viszont figyelmetlen, túlságosan függ feletteseitől. Talán ha ez nem így lenne, magasabb rangot is elért volna a katonánál.
Mint minden normális szarvas, a mesemondót ő is tiszteli. Megesik, hogy ha a közelben akad dolga, inkább a történeteket hallgatja, mintsem felügyelne. Figyelme könnyen siklik át az érdekesebb dolgokra..
Persannal egyenrangúak, viszonyuk inkább semmilyennek mondható. Chalant néha bosszantja, hogy Persan ennyire nyugodt és előbb gondolkodik, mint cselekedne - szemben vele.
Jelen esetben még a hidegvérű Persan is kissé ideges. Mire Chalan odaér, Kronag már magához tért.
- Mi történt? - idegesen toporog mellső lábaival és egyik szarvasról a másikra néz.
|
Amikor a víz plattyan a fején köhögni és prüszkölni kezd, de szemei rögtön kipattannak. - Persan? - leheli. Megpróbál felállni, de összecsuklik. - Megtennéd... hogy idehívod Stranolt?
|
Egy bika érkezik a folyó mellett futva.-Kronag!-kiáltja. A mesmondó mellé ér.-Kronag! Herne szerelmére, mi történt?-nyögi, ahogy megpillantja az ájult bikát. A folyóhoz fut, vizet vesz a szájába, majd Kroganhoz megy, és óvatosan a fejére csurgatja a hűs vizet. Reméli, az öreg mesemondó magához tér.
|
Kronag fanyar képet vág aztán lehunyja szemeit. Hirtelen nem kap levegőt, zihálni kezd. Feje lehanyatlik. Villanás.
A réten piros folyadék csordogál. A sárga, fehér virágok is vörössé változtak. Letiport növények. Egy sikoly hallattszik aztán elhallgat. Örökre. Ez bizony halálsikoly volt. Beljebb tetemek a földön. Továbbsétálunk. Csattogás, bőgés hangja. Kronag szeme elé harcoló bikák tárulnak. Minden erejüket latba vetve próbálják a másikat lenyomni. Egy sziklaszirten bika áll és gúnyos, elégedett mosollyal szemléli a pusztítást. Mellső lábából patakzik a vér, de észre sem veszi. Aztán hirtelen valaki mögéje lép.
Kronag szemei kipattannak. Még mindig akadozva veszi a levegőt. - El kell... mondanom... Stra...Stra... - suttogja aztán mély álomba merül. Jobban mondva ájulásba.
|
- Majd meglátom mi hoz nekem étvágyat! - engdel el egy gonosz vigyort majd eltünik az erdőben
//Snow el//
|
- Te könnyen veszed. Nem vagy szarvas, nem élted meg azt az időt. De a Lera sincs biztonságban, ha újra eljön egy olyan idő, mint amilyen Sgorré volt. - a puma után néz. - Menj csak. De ne a csordából vadássz ám!
|
- Na na Kornag öreg cimbora ne ugrálj. Eljárt feketted már az idő. És megteszem ami tőlem telik
Áll fel nyújtózva a puma és ásít egyet
- De egyenlőre keresek valami harapnivalót...éhes vagyok
|
Kronag arcára ráfagy a vigyor és hatalmas szemekkel néz meghökkenve Snowra. - Árulóó?! Ugye csak viccelsz? . aztán lehunyja szemeit. Köhögni kezd. - Nem jöhet el újra... a nyomorúság. - Kronag hirtelen felugrik. - Snow! Muszáj kiderítened ki az! - Esik újra a földre.
|
- Nem az összes Kronag...áruló...árulók vannak köztetek. Ez a dolgom. Ki kell derítenem ki az
|
Kronag kuncog. - Mind ami szarvast ebben a völgyben látsz, Stranol csordájába tartozik.
|
- Sejtettem. Gondolom ahoz aa....mindjárt eszembe jut a neve...Stranol csordájához tartozik, nem de?
|
- Hát amint látod egész nap csak fekszem. De néha muszáj járnom, különben elmacskásodok. - mondja a pumának. - Egyébként nem haragszom, sőt... örülök.
|
- Ne haragudjon meg, de nem vagyok oda a szarvas húsért, éhes sem vagyok és a hecből levödő gyilkosságot is utálom. ha éhes vagyok..van itt hal...
Majd rápillant és begordül a vízbe
- Az ön korában nem kellene megeröltető dolgokat csinálnia
|
Kronag arrébb kúszik egy kicsit Snowtól. Fájdalmában felnyög. - Csodállak, hogy ilyen közel vagyok hozzád, semmit sem tehetek ellened, te pedig nem csinálsz semmit. - Zihál a megerőltetéstől.
|
Snow egyszerre egy dolgon kezd gondolkodni. Felálded a gyilkos hajlama. Megnyalja az ajkait; emberek.
Felpillant a szarvasra majd sóhajt és visszafekszik
|
- Nyugodj meg, barátom, errefelé nincsenek. - mondja a pumának és fészkelődik. Ösztönében van, hogy meneküljön, s így egy kicsit zavarja, hogy a puma felállt.
|
- Emberek...
Fújtat a macska idegesen majd feláll. Akaratlanul is fenyegetővé válik a teintete. átán felborzolódik a szőr és idegesen kapkodja a tekintetét
- A helyen ahol éltem eslőnek...ők végezték ki az összes fajtársamat...
|
Kronag felhorkant. - Ez emlékeztet a szolgacsordára ahol Rannochék jártak. Ott a bikáknak nem nőtt agancsuk, mert a vizet amit ittak emberek mérgezték. A tehenek választottak maguknak bikát. Aztán Rannoch rájött a mérgezésre és segített a bikáknak. - mondja.
|
- Nálunk...vagyis mi...szóval a nőstényel választanak akikkel utána leéljük az életünket. Persze ha az alfa nem vet szemet rá. Akkor ugyan úgy harcolunk, aminek mindig halál a vége...
Áll fel lassan majd leereszti melsúő mancsait és nyújtózik egyet.Most igazán macskánaklátszik
|
- Igen, az az Anlach. Megküzdünk a tehenekért. - a puma kijelentésére mosolyogva sóhajt. - Hát igen sajnos... nem mindenki tudja kordában tartani az érzéseit.
|
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
